Ha tavasz, jó idő, akkor a leg-leg-leg csakis a Balaton lehet.
Évek óta járunk egy nem túl felkapott, ritka kincsnek számító helyre - nézzétek el nekem, hogy nem írok pontos koordinátákat, mert ma már sajnos védeni kell mindent, amit csak lehet (ügyesebb olvasók a képekből a pontos helyet úgy is be tudják majd lőni).
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de számomra egy balatoni keszegezésnél nincs jobb a világon. Természetesen rakóssal, hajókikötőben, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Ahogy visszanézem a jegyzeteimet, már közel egy évtizede tudom, hogy április vége és május az úszós horgászat legjobb időszaka. Kb. onnantól, hogy tizenöt fok fölé emelkedik a vízhőmérséklet - odáig, amíg egy egész napos napsütést ernyő nélkül ki lehet a parton bírni.
Keszegezésben sokáig dévér párti voltam (ebben sokat segítettek a kétezres évek eleji, kápolnásnyéki rakósozások, ahol gyönyörű, kiló feletti dévéreket lehetett csípni sorozatosan), aztán a Balatonon rádöbbentem, hogy számomra a keszegek királynője a bodorka. A kiló feletti dévérek láttán máig nagyot dobban a szívem, de ezt az érzés simán übereli az az öröm, amit a brutálisan vaskos, kézzel már alig átfogható negyven-ötven deka körüli, vagy afeletti bodorka láttán érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése